Tejbegríz mousse torta (nagyon finom)

Virág születésnapjára készítettem. Persze előtte ki akartam próbálni, nehogy felsüljek vele. Nándiék jöttek hozzánk vendégségbe, gondoltam meg sütöm nekik, jó főpróba lesz. Bár azzal tisztában voltam, hogy Nándi nincs oda az édességekért. Na hát neki "ami a szívén az a száján" amit persze ebben az esetben is jól megbánt, de íme a történet: végeztünk az ebéddel és már csak a desszert felszolgálása maradt. Margónak elmondtam, hogy ők a teszt alanyok, ha jól vizsgázik a süti, következő héten megcsinálom Virágnak is! Na mikor Nándi meglátta: "tudod, hogy én nem szeretem az édességet!" Tudom -mondtam, de ez tejbegrízes azt mindenki szereti! "Tejbegrízes??!!! Azt már gyerekkoromban sem ettem meg!" Hát jó, Nándi, semmi sem kötelező! Te majd nézed jó? "Jó" Margónak meg magunknak kiraktam egy-egy szelettel. Margónak, meghát nekünk is nagyon, de nagyon ízlett, ott hümmögtünk, hogy ez milyen finom. „Na jó vágjál nekem is, de csak egy nagyon vékony szeletet!” Vágtam, tényleg direkt jó vékonyat! „ Dehát - ez nagyon finom!” Na, csak nem??!! „Kérek még egy szelettel!” "Nem! Nándi nem!" Mondom: "Nándi nem adok, azt mondtad te már gyerekkorodban sem etted meg, nekem duzzogva muszájból ne egyed!!" Persze Margó is rögtön mellém állt, ő is erősködött, hogy ne adjak neki, nem érdemli meg, mert előre kijelentette, hogy neki ez nem fog ízleni. Na azért csak megszántuk és persze, hogy adtam neki egy nagyobb szeletet. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült ezt a makacs embert egy kicsit meglágyítanom és kicsit megváltoztatnom a tejbegrízről alkotott véleményét! 
Természetesen Virágnak is nagyon ízlet, mikor a következő héten megsütöttem neki. Remélem az is úgyan olyan jó lett, mert nem kóstoltam, az egész tortát oda adtam. Szegény nem is nagyon akarta elfogadni, hogy tényleg csak neki sütöttem!